Bródy Sándor utca 19.
(Sándor utca) 1886-1888.
Laborfalvi Róza halála után III. Rózával költöznek ide. Májusban költöznek, de a lakást még az olaszországi út előtt kibérlik. Az ötszobás lakás a ház első emeletén "gyönyörű tágas öt szoba" - Jókay Jolán szerint. A ház akkoriban új, nemrégen épült. A nagy ebédlő mellett Jókainak és Rózának is két-két szoba jut. Róza támogatására szüksége is van az ekkor mindössze 61 éves írónak, akit nagyon megvisel felesége elvesztése. Jókai a temetés után nem találja a helyét a lakásban, ezért leányával Itáliába utaznak, hazatérve pedig ebbe a kisebb lakásba költöznek. Róza egyszerűsíti a háztartást és igyekszik Jókai számára társaságról is gondoskodni, fiatal írók, újságírók, művészek látogatnak el Jókaihoz a Bródy Sándor utcába. Róza és Feszty Árpád kapcsolata is így kezdődik. A lakásból a fiatal pár házassága után költöznek el. Először itt, a Bródy Sándor utcában, majd az Andrássy úton laknak, amíg végül 1890-ben a Bajza utcában, az Epreskerti művésztelepen Jókai megépítteti a ma is látható kétszintes villát. 1909 és 1945 között a Bajza utcai épület adott otthont a Jókai és Petőfi emlékének szentelt múzeumnak, a Petőfi-háznak. (A Petőfi Társaság 1907-ben határozta el a Feszty-villa megvásárlását, és 1909-ben adták át a múzeumot. 1944-45-ben súlyos bombatalálat érte, ezért a múzeum anyaga a Károlyi palotába került, a Jókai-hagyaték sorsa azonban mostohán alakult.)
Itt születik A három márványfej című regénye, itt fejezi be Benyovszky Móric életrajzát, amelyet azon a napon kezdett el írni, amikor a felesége megbetegedett, itt írja A Magláy-család című bravúros, abszurd és egyszerre ironikus kisregényét (amelyet legújabban Fried István fedezett fel). De a regények közül itt születik A lélekidomár és A tengerszemű hölgy is.
Források
Bátyám sehogy sem találta magát az üres lakásban[1].
‒ Kedves atyámfiai, úgy érzem magamat, mint a szárnyavesztett madár, vergődöm ide s oda, de megállni nem tudok. (Azért nevezett minket atyafiainak, mert azt tartotta, hogy a rokon kifejezés általános, sógor és rokon, de atyafi csak vérszerinti születésű lehet.)
Felmondta a nagy sokszobás lakást is és éppen akadt jobb egy igen szép új házban, a Sándor-utcában, szemben a Vas-utcával, az I. emeleten, gyönyörű tágas öt szoba, kettő a bátyám számára, egy nagy tágas ebédlő és a többi két szoba Róza[2] számára. Ezt kivették, mielőtt külföldre mentek volna, hogy májusban átköltözzenek.
Hegedüs Sándorné Jókay Jolán: Jókai és Laborfalvi Róza. Hegedüs Sándorné Jókai Jolán emlékiratai, 1927.
Róza gyöngédsége, okos, szórakoztató társasága gyógyító balzsam volt; az öreg poéta lassan-lassan gondviselését látta e gyermekben s vakon engedelmeskedett neki: "Jól van, nagyanyám! Úgy lesz, ahogy te mondod, nagyanyám". Hovatovább mind több befolyást nyert fölötte, mint ahogy nyert volna akárki, aki vele bíbelődik. Mert az volt a sorsa, hogy vitessék, tehát vitetett. Szerette, ha egy kicsit hízelegnek neki, de nem bánta, ha parancsolnak. Csak egyet nem szeretett, ha untatták. Untatni nem volt őt szabad, a tömjént beszítta élvezettel, a jármot cipelte megadással, de az unalmat lerázta. Voltak dolgok, amelyeket unt, voltak szokásai, apró hiúságai és vágyai, melyekhez nem volt szabad nyúlni. Aki ezeknek a kulcsát bírta, azé volt az uralom is fölötte.
Hazaérve, Róza egyszerűsítette a háztartást, a nagyanyjáról maradt fölösleges ékszereket pénzzé tette és terheket törlesztett, a balatonfüredi villa is eladatott, mint szintén fölösleges, nem kell tőle adót fizetni és a kert fenntartására költeni, új célszerűbb, olcsóbb lakást rendezett be ugyancsak a Sándor utcában a költőnek, ahol szabadon jöhettek hozzá az ifjabb írók és hírlapírók is, kik iránt ő már azelőtt is nagy szeretetet és nyájasságot mutatott, őket − ami talán helytelen is volt − minden válogatás nélkül bizalmasan tegezte, de azért csodálatos diplomáciával nem eresztette magához közel, csak le-leszállott hozzájuk, mint egy fejedelem − Rex Bohemiae, ha néhanapján megmutatkozik a legsűrűbb nép között. "Legislegifjabb írók közt kereste − írja róla egyik legnagyobb kritikusunk, földije és nagy tisztelője Beöthy Zsolt − szorosabb irodalmi pártfeleit, kiknek lelkesedése épp annyira hízelgett hiúságának, amennyit ártott hírének."
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora (22. fejezet: Az, aki a kaszával jár és az, aki a nyíllal)
[1] Laborfalvi Róza halála után.
[2] A kis Róza.