Képviselőház
Az épület ma az Olasz Kultúrintézetnek ad otthont. Ez volt hazánkban minden idők leggyorsabb építkezése, 50 ezer légköbmétert mindössze 100 nap alatt építettek be, az építkezésen 800 ember dolgozott. 1866. április 11-én adták át az Ybl Miklós tervei alapján épített ideiglenes képviselőházat.
Először az 1843. évi pozsonyi országgyűlés határozott arról, hogy Pesten állandó országházat építsenek. 1845-ben tervpályázatot írtak ki, amelyre 32 terv érkezett. (Az első díjat Feszl Frigyes nyerte el, aki az épületet az Újvásártérre álmodta meg.) 1847-ben azonban ismét Pozsonyban ült össze az országgyűlés. 1848-ben ugyan Pestre költözik, de épülete nincs. A szabadságharc leverése után 1860-októberében Ferenc József az októberi diploma kiadásával egyidőben 1861. áprilisára Budára hívja össze először az országgyűlést. Az októberi diploma a tartományoknak bizonyos autonómiát visszaadott: visszaállítják pl. a Kancellária és a Helytartótanács működését. Rottenbiller Lipót főpolgármester bizottságot állít fel az országgyűlésnek alkalmas helyszín keresésére. A felsőházat a Nemzeti Múzeum dísztermében, a képviselőházat a Nemzeti Lovarda épületében kívánják elhelyezni, végül a Lloyd Társaság termeibe kerül. A közgyűlés azonban ragaszkodik az 1848. évi IV. törvénycikk betartásához, amely az országgyűlés helyéül Pestet határozta meg. A februári pátens (1861.február 26.) megerősíti az országgyűlés Budára történő összehívását. A közgyűlés ekkor határozza el az ideiglenes országház építését, és először a Kálvin téren, a református templommal szemközti piacteret szemelik ki az építkezésre. A tér azonban nagyon zajos, ezért végül a volt egyetemi füvészkert területére esik a választás. A képviselők és Pálóczy országbíró nyomásának engedve Ferenc József beleegyezik, hogy az országgyűlés budai várban való megnyitása után az ülések Pesten folytatódjanak.
Az 1861. évi országgyűlés döntött az ideiglenes országház megépítéséről. Ybl három tervet is benyújt, köztük egy fából készült épület tervét, amely mindössze hat hét alatt készülne el, a vasgyáros Ganz pedig egy három hónap alatt megépíthető vaselemekből álló épület felhúzását javasolja. Wieser Ferenc és Kauser Lipót téglaépület tervével pályáznak, az idő itt is fontos tényező, Wieser 12 hét alatt vállalná az országház megépítését. A februári pátens és az októberi diploma ellen tiltakozó feliratra válaszul azonban Ferenc József 1861. augusztusában feloszlatja az országgyűlést. Ferenc József végül négy évvel később, 1865-ben vonja vissza a februári pátenst, amikor megszünteti a katonai provizóriumot és visszaállítja a Magyar Királyi Helytartótanács működését, egyúttal összehívja - immáron Pestre! - az országgyűlést. Az ideiglenes parlament megépítése ekkor ismét aktuálissá válik. A Főherceg Sándor utcában (ma: Bródy Sándor utca) a múzeumkerttel szemben akkor szekerész pótlaktanya állt. Ennek helyét jelölik ki az új épület számára. A tervek szerint a képviselőház költözik az ideiglenes országházba, a felsőház továbbra is a Nemzeti Múzeumban ülésezne.
A Múzeum körüli utcák rendezése már 1838-ban, a Nemzeti Múzeum építésekor megkezdődött: ekkor szélesítették ki a Puskin utcát és hosszabbították meg a Múzeum utcát. A környék mai arculatát azonban a képviselőház építésével nyerte el: ennek hatására kövezik és csatornázzák a Sándor utcát, és határozat dönt arról is, hogy a környéken csak az országházhoz méltó épületekre adható engedély.
A mai Múzeum körút a 19. század második felében az Országút. Még nem áll a mai egyetemi kampusz, a helyén az un. Botanikus kert helyezkedett el. A Múzeum sokáig az egyetlen komoly középület itt, a botanikus kert tele állatokkal. A mai Kálvin tér helyén volt a Széna tér, ahová a vidéki vásárosok a lábas jószágokat is felhajtották, Pest egyik legfontosabb piactere. A mai un. Palotanegyed (ahogyan akkor hívták: "mágnásfertály) kiépülése az ideiglenes országház megépüléséhez kötődik.
A tervek és a költségvetés elkészítésével (ma azt mondanánk, "meghívásos pályázaton") négy kiváló építészt bíznak meg: Ybl Miklós, Diescher József, Szkalniczky Antal, és Wieser Ferenc építészeket. Az udvarhoz felterjesztett tervek közül Ferenc József Ybl Miklós 150 ezer forintos költségvetésű tervét hagyja jóvá. Ybl 3%-os tiszteletdíjért művezetőként irányítja az építkezést, a 800 munkást foglalkoztató kivitelezést pedig Diescher József építőmester vezeti. A pótlaktanyát a katonák kiköltöztetése után szeptember 11-én kezdik bontani, és még ugyanebben a hónapban kitűzik az épület helyét. 1865. december 10-én megnyílik az országgyűlés: az épület ugyan 100 nap alatt, rekord idő alatt, elkészül, de felszerelés hiányában a képviselők még nem itt üléseznek. Ybl külföldről rendeli az asztalosmunkákat: ezért a pesti asztaloslegények Üllői úti lakásának ablakait beverik. A bútorok Bécsből érkeznek, a padokat az angol képviselőház mintájára, kétoldalt helyezik el, középen, a bejárattal szemben helyezik el az elnöki és szónoki emelvényt. A terem méretei miatt az akusztikája nem jó: ezen először úgy próbál Ybl segíteni, hogy az elnöki pulpitus mögötti fülkét befalaztatja, amely mintegy hangvisszaverő falat alkot. Lényegi változást azonban ez sem eredményez (a terem méretét nem Ybl határozta meg, ezt a megrendelő kötötte ki.) Végül 1867-ben egyharmadával csökkentik a terem méretét, és Ybl patkóalakúra építi át, hogy javítson az akusztikán.
Az országgyűlés, bár a Parlament építését már 1880-ban elhatározták, 1901-ig itt ülésezik, csak ekkor költözik át a Steindl Imre tervei alapján megépült végleges, mai Országházba.
Jókai vonzódott a politikához, több ciklusban is országgyűlési képviselő volt. 1869-től Gorove István kereskedelmi miniszter legyőzésével a Terézváros képviselője; 1878-tól az erdélyi Erzsébetváros, 1881-től az erdélyi Illyefalva, 1884-től két cikluson át Kassa képviselője volt.
Források
Azonfelül most már látogatói is voltak, pesti
képviselő lévén, senkit se lehetett elkurgatni. Szívesen fogadott mindenkit,
majdnem egyforma szívesen azokat, akiket ismert és azokat, akiket nem ismert.
Mert ő nem tudta, kiket ismer. Semmi memóriája nem volt az arcokhoz és a
nevekhez, úgyhogy későbbi életfolyamán, majdnem minden kerületből e
fogyatékossága miatt bukott ki. Mert hasztalan volt e derék emberek előtt a
természetnek mind az a pazarlása, amellyel Jókait tehetségekkel elárasztotta,
ha nem adta meg neki azt az egyet, hogy főkorteseire és irányadó embereire,
midőn azok meglátogatták, ráismerjen. Szokásos kérdése: "Kihez van szerencsém?"
egyszerre száz vagy kétszáz voksot ölt meg, aszerint, amilyen tekintélyes volt
a látogató "Haluska".[1]
Másik rossz szokása: a levelezéstől való élénk tartózkodás, szintén hozzájárult
ahhoz, hogy soha kétszer meg ne válasszák egy helyen.[2]
[...]
A terézvárosi képviselő mindamellett nem fogja fel a maga dolgát jól. Nem jár a polgári gyűlhelyekre, sörházakba és mindenféle terézvárosi klikkekbe, hanem dolgozik. Mindjárt a választás után hozzáfog a Fekete gyémántok megírásához, amelynek leíró részei páratlanok az irodalomban s Hugó Viktor fönséges leírásaival versenyezhetnek.
Mikszáth Kálmán, Jókai Mór élete és kora (19. fejezet: A sárga ház és lakói)
*
Újra beleélte magát a képviselői életbe, mely le-lebilincselte tarkaságával, csak a választókkal való gyakori érintkezés zavarja és a protezsálás nincs ínyére. Ezért veszti el kerületeit örökösen. Ha szól is a miniszternek, mikor nagyon szorítanak valamit a kerületből, azt olyan modorban teszi, hogy nem törődik az eredménnyel. A miniszternek van esze, legott kiérzi az effajta közömbösséget, az egyik fülén bemegy, a másikon kimegy, mintha egy odvas fába kiáltaná be a kívánságát. Magyar ember lévén, a rokonság, sógorság és komaság dolgát még se veszi egészen lanyhán. 1882-ből van egy adatunk, megjelenik a Trefort előszobájában, de nem bírja bevárni, míg a sok püspök és világi méltóság közt reá kerülne a sor őexcellenciája színe elé jutni, türelmetlenül ül le a titkár asztalához s a következő levélben rázza le terhét:
Kegyelmes uram! Kedves barátom!
Bocsáss meg kérlek, hogy levélben alkalmatlankodom, de lehetetlennek hiszem, hogy Általad most kihallgatást nyerhessek; nekem pedig holnap el kell utaznom s az ügyek egy része sürgetős, amiért Hozzád kell fordulnom.
Először is Láng Lajos barátunk ügyében fordulok Hozzád. Ő, mint tudom, Konek helyébe óhajtana tanárrá kineveztetni. Abban az esetben a mi "új" lapunk szerkesztő nélkül maradna, vagy pedig, hirtelen szerkesztő változás fordulna elő, ami a lap sikerét kétségessé tenné. Minthogy pedig Lángnak érdemei vannak, hogy az óhajtása teljesüljön, azért a "mi" lapunk rendezése érdekében nekem minél elébb tudnom kell azt, hogy a kormány mi nézetben van a katedra betöltésénél; miután Konek helyét szeptemberben már be kell tölteni.
Második ügy, melyben kegyes pártfogásodat kérem a Hontúl (éppen a fúzió lehetősége miatt, a kettős személyzet redukáltatván) elbocsátandó egyik munkatárs Frecskay János személyes érdeke.
Kérlek légy kegyes, azt az igen derék szorgalmas és hűséges emberünket arra az állásra alkalmazni, mely rendelkezésedre áll s melyet ő egész tehetsége és tanulmánya szerint a legjobban be tudna tölteni.
A harmadik ügy, amiért Kegyességedet igénybe veszem, Káldy Gyula zeneiskolai tanár dolga. Neki felmondatott; − az igazgatóság által, holott Általad lett kinevezve. Ő igen jó énektanár, hivatásának mindég megfelelt, tizenkét év óta szolgálja ez intézetet s nekem igen jó barátom. Azért esedezem Nálad, kegyeskedjél őt vagy állásában meghagyni, vagy ha ez nem megy már, valami nyugdíjban részesíteni, vagy minden lehetőségek fogytán legalább érdekeihez mért végkielégítéssel abfertigolni.
A negyedik dolog, a balatonfüredi Szeretetház ügye; de ez már hosszabb história, mintsem hogy röviden rezümálni lehetne. Az ügy miben állásáról úgyis fogsz majd illetékes közegtől részletes tudósítást kapni. Addig is ajánlom kegyes pártfogásodba az intézetet, mely rögtöni segélyre van szorulva.
A végső kérésem pedig saját személyes ügyemben intézem Hozzád. Ez a festő akadémia kérdése. Létre jön-e az az idén? Eljön-e Benczur igazgatónak − és végül lesz-e abban a tanintézetben az én leányomnak helye, aki már a Székely alatti festőiskolában a kurzust bevégezte s akit abban az esetben, ha itt nem folytathatja művészi kiképeztetését, máshová kellene küldenem.
Kérlek légy kegyes nekem ezekre az alkalmatlankodásaimra óhajtott kedvező választ adni.
Mindenkorra maradok igaz híved és kész szolgád
Jókai Mór.
Budapest, 1882. aug. 6.
Mikszáth Kálmán, Jókai Mór élete és kora (22. fejezet: Az, aki kaszával jár és az, aki nyíllal)
[1] A választó gúnyneve abban az időben.
[2] Kassa kivételt képez, hiszen itt két egymást követő választást nyert meg. - H.Á.